Ebben a sorozatban az 1989-től napjainkig tartó időszak eseményeit tekintem át, de mitől is lesz emlékezetes egy mérkőzés? Nem feltétlenül a végeredmény számít, hanem a mérkőzés körítése, tétje, színvonala, fordulatossága, vagy csak egy ritkán látható szép megmozdulás! Ez lehet akár győztes, akár vesztes vagy döntetlennel záruló mérkőzés egyaránt.
Az első részben az 1989-2002-ig terjedő időszak lesz terítéken, a második rész témája 2002-2011-ig terjedő időszak a harmadik rész pedig a 2011-től napjainkig terjedő időszakot öleli fel. Nem feltétlenül időrendben fogok haladni...
Az első olyan mérkőzések amiket itt szeretnék megemlíteni az az 1993-94-es Megyei II. osztály utolsó két fordulója. Az 1993-ban alapított RTS Mohács és a Kozármisleny egészen az utolsó fordulóig fej-fej mellett haladva menetelt a bajoki cím kapujáig. A 30 fordulós bajnokság első két helyén így álltak a csapatok a 27. fordulót követően: 1. RTS Mohács 47 (120-19), 2. Kozármisleny 46. Ekkor még egy győzelem két pontot ért. A 28. forduló eredményeit nem közölték az újságok, de nem árulok el nagy titkot, hogy a Misleny 52 pontot gyűjtött a bajnokság végéig, így 48 ponttal várták a végjátékot, míg a Mohács döntetlent ért el és így nekik is 48 pontjuk volt, jobb gólkülönbséggel viszont így is ők voltak az elsők. Ekkor a sorsolás szeszélye következtében 1994. június 11-én vasárnap Mohácson vendégeskedett csapatunk. A mérkőzést több mint 700 néző tekintette meg, Mislenyből több százan utaztak aznap Mohácsra. A vezetést az első félidőben a Mohács szerezte meg Martinov révén, de még a félidő végéig sikerült az egyenlítés Friesz révén. A második félidőben megint a hazai csapat szerezte meg a vezetést Cseperka góljával, viszont innentől kezdve csak mislenyi gólok következtek. Először Németh Zsolt (későbbi vezetőedzőnk) egyenlített, majd Tüzér szerezte meg a győztes találatot. Mohács-Kozármisleny 2-3 (1-1) Vezette: Kovács N. Ezzel eldőlt, hogy az utolsó fordulóban elég egy pont is a bajnoki cím megszerzéséhez!
Június 18-án a Dunaszekcső csapata érkezett Mislenybe vendégjátékra. A víztornyok tövében a régi pályán a kezdésre nagyjából 800 néző jött össze. A mérkőzés felszabadult örömfocit hozott a nézők nagy örömére. Kozármisleny-Dunaszekcső 10-0. A lefújást követően szalagos magnóról és az Iskolából elhozott hangszórók közös közreműködésével felcsendült Freddy Mercury és a Queen örök klasszikusa a We are the Champion dallamai és elkezdődött a "pezsgőfürdő".
2001. október 14. Nagyárpád-Kozármisleny szomszédvári rangadóra került sor. Ekkor a két csapat mérkőzéseire 300 néző járt átlagban. A két település közelsége miatt a 300 mislenyi szurkoló "átugrott a szomszédba". Máris 600 néző előtt zajlott a mérkőzés, és sikerült Nagyárpád autóforgalmát feltartani egy kicsit az esemény előtt és után. A mérkőzés nagyon óvatos játékot és egy elég unalmas 0-0-át hozott.
Volt egy időszak a 90-es évek közepén amikor a megye meghatározó csapatai közé tartozott Felszőszentmárton. Mivel már a Misleny is folyamatosan a felsőbb régiókban tartózkodott többet, ezért a szurkolók is már várták ezeket a rangadókat. 1996. május 12-én vasárnap 17.00 órai kezdettel Kozármislenyben lépett volna pályára a két csapat. A Felsőszentmárton addig 23 mérkőzésen 18-szor nyert, és 5 döntetlent játszott, 54-11-es gólaránnyal. A Misleny 13-4-6-tal állt a 4. helyen 35-17-es gólaránnyal. Aznap szinte egész napos monszun szerű eső zúdult az egész megyére. A kiírt kezdési időpontra úgy 50-60 szurkoló gyűlt össze a közeli bolt eresze és a környékbeli fák lombjai alá esernyőkkel felfegyverkezve. A csapatok fel sem mentek a pályára, mert bokáig állt rajta a víz. A játékvezető kiment a pályára derékmagasságból leejtette a labdát és mivel az fel sem pattant onnan, ezért egyből lefújta a mérkőzést. Újrajátszás. Az ismétlést 1996. június 5. szerda 17.00-ára írták ki. A Palkovics József által irányított hazai csapatból a mérkőzés 40. percében Szabó Pétert kiállították. Végül jól szervezett védekezésünknek köszönhetően sikerült a pontszerzés. Kozármisleny-Felsőszentmárton 0-0.
Mérkőzés jelent 1995-ből.
Továbbra is Szentmárton. 1998-99-es szezon. A Felsőszentmárton továbbra is bajnok aspiráns. 1998. október 18-án vasárnap, 13.30-kor idegenben lépett pályára a Misleny az első helyezett otthonában. 10 mérkőzésen 7-2-1-es mérleg 27-3-as(!) gólaránnyal. A vendég csapat a 11. helyről 9 mérkőzésen elért 3-2-4-es mérleggel és 14-10-es gólkülönbséggel várta a mérkőzést. Az első félidőben Bárány Gábor góljával megszerezte a vezetést a vendég csapat és ezt sikerült egészen a mérkőzés végéig megőrizni! Ahogy a Dunántúli Napló beszámolója szólt a mérkőzésről: "Megérdemelt vendéggyőzelem." .
1999. május 16-án vasárnap 17.00-kor kezdődött a revans mérkőzés. A vendég csapat továbbra is első helyen állt 24 mérkőzésen mindössze 4 vereség volt a neve mellett, és összesen 11 kapott gól! A hazai csapatot megbízott edzőként Feleki Attila irányította. A szép tavaszi időben 350 néző előtt a 44. perctől emberelőnyben játszó Milseny mindkét félidőben lőtt 1-1 gólt, és mivel a vendégek nem tudták bevenni Tábit Sándor kapuját, így magabiztosan nyertünk 2-0-ra. A gólszerzők: Lukács Attila és Balázs Gábor voltak.
A szpíker alkalmazása a felsőbb osztályokban bevett szokás volt a 90-es években. Az 1994-es bajnoki címet követően az első Megye I-es szezonunk finoman fogalmazva sem úgy sikerült, ahogy sokan várták. A nézőszám alaposan megcsappant az Alkotmány téri pályán. A nézők visszacsalogatása érdekében alkalmaztak egy bemondót, aki a mérkőzés kezdetén felolvasta a csapat névsorokat és néha mérkőzés közben egy-egy "Hajrá Misleny"-t közbeszúrt és félidőben "zenét szolgáltatott". De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a pályán mindenhol hangszórók voltak. A két kispad tetejére felkerült egy-egy iskolai hangszóró, amit egy kazettás magnóra kötöttek erősítő gyanánt, és a kazettás magnó jack csatlakozójába bedugott mikrofon adta az audió élményelemeket.
A 90-es évek közepén a mára lebontott PEAC pályán szerepelt bajnoki mérkőzésen csapatunk. Arra emlékszem csak, hogy nem kaptunk ki, de nem is ez a lényeg! A mérkőzés elején volt pár kemény belépő, hogy megnézzék a csapatok mit szabad aznap és mit nem. A játékvezető hangos szóval figyelmeztette a játékosokat, hogy ne többet, mert a következőnél sárga lapot fog adni. Aztán az egész első félidőben nem volt sárga lap. Már beszéltük is a nézőtéren, hogy biztos az öltözőben maradtak a kártyák. Na majd a második félidőben sűrűsödni kezd a lapjárás, gondoltuk. Aztán megint csak elindult a keménykedés, és ismét csak figyelmeztetések voltak. Ezek szerint otthon maradt... No comment.
Szintén a 90-es évek közepén hazai pályán volt egy átlagosnak induló bajnoki mérkőzésünk már a Megyei I. osztályban. Az akkori nézőtér oldalán (a mai lelátóval szemben) felugrott az egyik vendég játékos, hogy elfejelje az előre vágott labdát. A védője alálépett és egy kicsit megtolta. A levegőben lévő játékos hasra esett és mivel azt hitte, hogy szabadrúgással jöhetnek a földön fekve kézzel gyorsan maga alá húzta a labdát. A játékvezető takarásban volt, nem látta a lökést, így kezezésért szabadrúgást ítélt. A két fél között elkezdődött a verbális csata. A szabadot még elvégeztük, egy középre ívelés lett belőle, de itt meg is állt a játék, mert a pálya közepén a vendégjátékosok egy csoportja számon kérte a tettest. A csoportosulásból egyszer csak futva menekült játékosunk, aki után legalább 6-7 vendég játékos rohant a pályán. Kifutott egészen a nézőtérhez és egy tigris bukfenc szerűséggel átugrotta a pályát a nézőtértől elválasztó korláton. A vendégjátékosok még a korláton túlra is követték, ott viszont az esős idő miatt ernyőkkel felfegyverkezett nyugdíjasok várták őket, akik aztán ernyőikkel elkezdték ütni őket. Pár perces szünet és néhány sárga és piros lap után folytatódott a játék. Ez volt az utolsó verekedés mislenyi pályán amire emlékszem.
Folyt. köv...
